Konrad Lorenz, Nobel-díjas etikus 1973-ban publikálta A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvét, amiben a túlnépesedés, illetve a generációk hanyatlására hívta fel a figyelmet.

A Világ helyzete című könyvsorozat 1984 óta létezik. Azóta publikálják minden évben például az édesvíz készletet, a halállományokat. Mindkét esetben csökkenés tapasztalható. Az egyik súlyos tünet az ökolábnyomunk nagysága. Míg 1960-ban két-háromszorosa volt a biokapacitás, ma már többet fogyasztunk, mint, amire a valós termelés képes. A gazdag országok túlfogyasztanak, míg a szegény országok szenvednek. Statisztikailag 5 másodpercenként éhenhal egy gyermek a Földön.  És milliárdok élnek napi 2 USD jövedelem alatt.

A pezsgőspohár

Valós probléma a klímaváltozás és a globális felmelegedés is. Kapcsolatukat már mindenki tudomásul veszi, ezért csökkentjük az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását. Mivel az ökológiai egyensúly megbomlik, az emberi túltermelések miatt, és az élőlények lakhelyei megszűnnek, sok állatfaj kipusztul a Földön. Szakértői becslések szerint 1 nap alatt 60 – 140 faj hal ki. Az egyenlőtlenségek az igazságtalan eloszlás miatt a pezsgőspohár alakzatot vették fel.

1. ábra A pezsgőspohár Forrás: UNDP Human Development Report 1992

Ahogyan azt fent is láthatjuk a világ jövedelmének 1,4 %-a jut a legszegényebb 20 %-nak. A fogyasztás azonban köszönhetően a gazdagabb országoknak folyamatosan növekszik. Ide kerül a világ jövedelmének 82,7 százaléka.

A Földön mindig voltak és nagy valószínűséggel lesznek is gazdagok és szegények. Amint fent írtam az egyensúly, ahogyan a jó és a rossz, a szabadgyök és antioxidáns mindig jelen van az életünkben.  A tömegtermeléstől azt várták, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek közelebb kerülnek egymáshoz, és a nyomorból a tisztes szegénységbe lendíti az embereket. Ez nem így lett, nem tűnt el az éhezés, nem tűntek el a nyomorban élő emberek. A reklámok nem ezek közvetítésével foglalkozik, hanem, hogy meggyőzzenek minket, hogy szükségünk van a cégek termékeire. Ha a valóságot nézzük, a fél konyhát ki lehetne dobni, mert valóban nincs szükségünk ennyi mindenre. Manapság már a fejlett logisztikának is köszönhetően távol keletről nagyon könnyen tudunk rendelni termékeket. A baráti körömben az elmúlt egy évben több dolgot is rendeltünk, amiket „olcsó volt és megvettük” elv alapján, de teljesen haszontalan, azóta sem használt tárgyak voltak ezek. Volt információnk róla, volt rá pénzünk, megtehettük. Ma már tudom, hogy ez is micsoda pocsékolás volt.

Én azt gondolom, hogy a mai ember betegségeit, legyen az társadalmi, vagy lelki, de akár testi is nem valami okozza, hanem valaminek a hiánya. Ez a hiány félelemérzetet kelthet az emberekben. A reklámunk és a társadalmunk ezt a hiányérzetet növeli. Ha az érzés csíráját el tudja bennünk vetni nagyon mélyre, akkor azt fogjuk érezni, hogy szükségünk van olyan termékre, amire amúgy nincs szükségünk. Vagy pénzre.

2. ábra A személyi jövedelem és a boldogság alakulásának aránya.

Forrás: Myers (2000), idézi Tim Kasser (2005): Az anyagiasság súlyos ára

A diagramból egyértelműen az látszik, hogy az emberek jövedelme nagymértékben megnövekedett, azonban a boldogság aránya közel maradt az eredeti százalékponthoz. Vagyis, hogy a pénz nem boldogít egy valós, alátámasztott elmélet.

A világ fejlett részei egyetértenek abban, hogy a gazdasági növekedés lehet a megoldás a környezeti, társadalmi és gazdasági problémák megoldásában. Ehhez legalább 5 százalékos évenkénti növekedésre lenne szükség, ami egybevág a cégek céljaival is.

A fent említett problémák minden embert érint a Földön. Én 34 évesen döbbentem rá, hogy milyen világban élünk, és, hogy van lehetőségünk tenni ellene. El kell hagynunk a lustaság és kifogások rendszerét, túl kell lépnünk a környezetünktől kapott negatív ingereken és segítenünk kell másokon, meg kell óvnunk a környezetünket, hogy a Föld továbbra is egy élhető bolygó tudjon maradni.

A társadalmi különbségek hamarosan sokkal közelebb kerülnek egymáshoz. Ma a háborúkat már nem a földért vívják, hanem a vásárlóerőért. Az emberiség már rádöbbent arra, hogy nem jó irányba indult el a világ és megpróbál tenni ellene. Így jött létre az üzleti etika, a vállalati felelősség is. A történelem többször bizonyította már, hogy a többség akarata érvényesül, ha mindenki azonos dolgot akar. Erről egy Petőfi Sándor idézet jut eszembe:

„Habár fölűl a gálya,

S alúl a víznek árja,

Azért a víz az úr!”

Forrás: Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger

A vállaltok, ahogyan az emberek is látják, hogy mi történik, de még kell egy kis idő, hogy a közös célok kialakuljanak. Ebben kívánok az emberiségnek gyors előrelépést.