Sokak, vagyis többünk szerint az egyik legvitatottabb téma a rétegvastagság. Hogyan is kell ezt értelmezni. Szabvány szerint nincs standard rétegvastagság. Általában gyártók adatlapjai szerint van előírva, ami sok esetben a sztatikai törvények miatt szinte lehetetlen. Egy festékgyártó aszerint fogja előírni a rétegvastagságot, hogy az adott festék milyen rétegben a legoptimálisabb tapadás, illetve UV/vegyszerállóságban a festék kiadóssági arányában. A festékgyártó a legoptimálisabb kiadósságot a legoptimálisabb technológiákra ajánlja. A valóságban a többségnek nincs 80 millió Ft-os automata, vagy robot festője, és szinte lehetetlen 60-80 mikron közé szórni kézzel, illetve nem sík felületeken. Az ajánlott rétegvastagság ez a 60-80 mikron, és ezt ajánlott a minimumra vonatkoztatni, sima festékek esetén. Struktúr festékek esetén a rosszabb takaróképesség miatt 90-120 mikron általában az ajánlott. Sarkoknál, ahol a sztatikai törvények szerint megváltozik az anyag polaritása (nem vonzza, hanem taszítja a festéket) nem ajánlott mérni. Ha egy autót megmérünk, amiket robottal festenek 110 ±15 mikron értékeket fogunk kapni. Ez természetesen gyártótól függ, de ez az átlag. Az ajtó előtti íveken az én kocsimnak a rétegvastagsága 45 mikron, a csomagtartóban pedig 250 mikron (gyári értékek). Ezt senki ne értse félre, ez nem jelenti azt, hogy nem kell figyelembe venni a rétegvastagságot! Tervezőknek ajánlott, hogy ha pontosak szeretnénk lenni minimum rétegvastagságot írjunk elő, egy tágabb tűrési értékkel. Ha egy festék adatlapján 60 mikron szerepel, és én írnám elő a festést (egy szerkezet esetén) 60-200 mikron közé tenném a rétegvastagságot (egyrétegű festésnél). 200 mikron fölött szintén egy rétegben már a festék rugalmassága nem megfelelő, ridegebb lesz a festék, könnyebben lepattogzódhat. Természetesen ez minden gyártónál eltér, ezért érdemes a festékgyártót megkérdezni, hogy mi az a minimum, ahol már jó minőségben fed, illetve tapad a festék, és mi az a maximum, hol még ezek az értékek megfelelőek. Ezek figyelembe vételével érdemes a furatok tűrését is tervezni, annyi ráhagyással, ha véletlenül át kell festeni a terméket még beleférjen a tűrésbe.
Szabvány szerint kétféle módszerrel mérhetjük a festék réteget:
1, Mágnesezhető fém (EN ISO2178)
Mágnesesség elvén mér .
2, Nem mágnesezhető (EN ISO2360)
Örvényáram módszerrel mér.
Napjainkban a legelterjedtebb módszer a rétegvastagság mérésére, egy olyan univerzális digitális műszer, amikben automata fémfelismeréssel mérhetünk rétegvastagságot. Gyakorlatilag ráhelyezzük a mérendő felületre a műszert, és az automatikusan felismeri a mérési elvet (milyen fémre helyeztük), és egy digitális kijelzőn mutatja meg az értéket. Ezeknek az áruk is elfogadható (100-200e Ft). Természetesen ezeket a műszereket is szükséges kalibrálni. Ehhez lehet vásárolni, ha nem jár hozzá alapban, kalibráló fóliát. Nagyon könnyen egyszerűen kezelhető mindenki számára, ezért ajánlom ezeket a műszereket.
A fentiek elolvasása után joggal tehetjük fel a kérdést, hogy akkor mi alapján határozzunk meg rétegvastagságot? Én minden esetben azt szoktam javasolni, hogy a gyártó által megadott minimum érték az egyik mérvadó szempont, a másik pedig az, hogy átlag rétegvastagságot mérjünk. Pl.: egy 1 m2-es sík lemez esetén 5 pont mérési átlaga érje el a minimum értéket, szerkezet esetén pedig a sík felületeken mérjünk, hasonló eljárással. Érdemes rögtön egy mérési jegyzőkönyv sablont is készíteni, ahol megadjuk a mérési pontokat, és ezen dokumentáljuk az átlag rétegvastagságot is.