A festésnél nagyon lényeges a részletes leírás. Általában tervezők csak a színt írják elő, ami egy festőnek nem elegendő. Ez a festőnek kb. annyit jelent, mint a gépésznek, hogy acélból kell gyártani. A festékeket több szempontból csoportosíthatjuk.  Lássuk a fontos adatokat:

Elsődleges szempont természetesen a szín. Hazánkban legtöbbször a RAL színskála szerint választunk színt. A szín elé minden esetben odaírjuk, hogy melyik színskálán szerepel. (ált.: RAL, NCS, BS4800, Pantone).

Másodlagos szempont, hogy a festendő felület kültéri (UV álló), vagy beltéri igénybevételnek kel, hogy megfeleljen.  A fő különbség, hogy a beltéri festékek jobban ellenállnak a különböző vegyszereknek, de nem UV állók. Egy idő után elporladnak, ha természetes napfénynek vannak kitéve.

Harmadlagos szempont, hogy a festék struktúrája milyen legyen. Sima felületű, vagy pedig rücskös. A rücskösséget is több kategóriába sorolhatjuk. Általában a struktúr, vagy a finomstruktúr megnevezéseket használjuk. A struktúr festék képes eltüntetni leginkább a felületi hibákat (csiszolásnyom, hegesztés, stb.) . Általában, ha nem adunk meg felületre vonatkozó előírást a sima felületre gondolunk.

Negyedszerre adjuk meg a fényességet. Ez azt jelenti, hogy mennyire veri vissza a fényt a festék. Fényes felületnél szinte borotválkozni lehet, tükröződik a felület, míg matt festékeknél egyáltalán nem verődik vissza a fény. Ha nem adunk meg előírást a két átmenet közötti felületre gondolunk, ez pedig a selyemfényű. Az iparban ezt használják a legtöbbször, mert kevésbé látszik meg rajta a felületi hiba (pl. hegesztés, csiszolás nyom). A fényesség definíciójáról, méréséről külön pontban foglalkozunk.

Ez a négy szempont elengedhetetlen  ahhoz, hogy azt a felületet, színt kapjuk, amire gondoltunk a tervezésnél.

Lássuk a példánkat, ahol egy fekete színt írunk elő, egy hegesztett alkatrészen.

Nem megfelelő:

RAL9005

Megfelelő:

RAL9005 kültéri, struktúr, selyemfényű.

Még egy nagyon fontos dolog, amit érdemes rajzon feltüntetni: a festékmentes területek előírását.

Ha pl.: elektromos kontaktot kell létrehoznunk testelés szempontjából meg kell jelölnünk, hogy melyik rész legyen festékmentes. Menetek, vagy különböző ragasztások miatti felületek nem lehetnek festékesek. Van cég, aki nem kéri a festékmentességet a meneteken (mert drága). Ők a szerelési technológiájukat úgy alakították ki, hogy önmetsző csavarokat használnak.

A festés konvejorpályás sorral történik, ezért kampókra akasztva festjük az alkatrészeket. Természetesen ezeket furatokba akasztjuk bele, amik szintén festékmentesek lesznek. Ennek utólagos javítása is drágítja a terméket. Sok tervező tervez a darabra technológiai furatot, és nem kéri ezeknek az utólagos javítását, mert nem látható felületen van. Ha erre nincs mód általában érdemes megadni, hogy hova szabad akasztani, mert pl eltakarja a készterméknél egy alátét. A technológiai furatot mindig érdemes a festő céggel egyeztetni, mert, ha rossz helyre kerül (pl. nem tud kifolyni rajta vegyszer), az is drágíthatja az alkatrész felületkezelését.

Nagy cégek legtöbbször megadják a festék gyártóját, típusát, sorozatszámát. Ez azért biztonságos, és az egyik legjobb megoldás, mert, ha több helyről rendeljük ugyanazt az alkatrészt eltérő színűek lehetnek, ugyanis valószínűleg, a két festő nem ugyanattól a festékgyártól veszi a festékeket. A festékgyártók színei eltérhetnek egymástól (és el is térnek), mert minden színskála  tűrést is lehetővé tesz.

Miért lényeges az előkezelés?

Nagyon fontos, ha nem is írunk elő előkezelést. Lássuk, hogy mi is ez hétköznapi nyelven. Az előkezelés egy olyan réteg, ami tulajdonképpen a festés tapadás alapja. A festés minőségének az egyik legmeghatározóbb tényezője. Tudnunk kell, hogy mire tapad a festék. Általában a felületeken mindig találunk oxidációs réteget. Majdnem minden fém esetén az oxidációtól valamilyen kenőanyaggal próbálják megvédeni a felületet. Ezekre az anyagokra nem tapad a festék, valamilyen formában szükséges eltávolítani. Ez legtöbbször foszfáttal történik. A foszfát zsírtalanít (így is nevezik), és a modern előkezelő  anyagoknál egy védőréteget képez a fémre, ami segíti a festék tapadását. Erre e rétegre szoktak még úgynevezett passziváló réteget tervezni, ami szintén a festék tapadását segíti. Ezeket a rétegeket csak roncsolásos eljárással lehet megmérni (rácsvágás, sóköd teszt), amikkel részletesebben is foglalkozunk.

A fenti okok miatt lehetnek festőüzemek között komoly áreltérések, mert sok üzemben nem megfelelő az előkezelés. Ha egyáltalán nincs (pl.: benzines ruhával letörlik a zsírt) előkezelés a  festés ára olcsó, viszont a festék kb. fél év után eltávolodik a felülettől.

Az előkezelő fürdőinek minőségét pontszámmal, vezetőképességgel, és pH érték meghatározásával mérhetjük. Napi pH érték, savpontszám, lúgpontszám meghatározás elengedhetetlen a jó minőségű festéshez!