Nemrégiben nagyon megérintett a vállalti felelősség, amiről korábban ugyan tudtam, de nem foglalkoztam vele. Lehetséges, hogy egyre idősebb leszek, úgy egyre jobban érdekel a környezet, és ez a vállalati mizéria. Tegnap esett a hó, lehet, hogy a környezetre gyakorolt hatásunk miatt? Nem szeretnék találgatni, és soha többet nem mondom azt, hogy csak ezt kidobom az ablakon, mert ez úgysem számít annyira kevés. Emberek! Itt környezettudatos gondolkodásra van szükség. Ebben a szakmában főleg!
Ez a téma több cikkből fog állni, kezdjünk is neki. A mai világban már az adatok nyitottak és nyilvánosak. Itt bárki megnézheti azt, hogy milyen mennyiségű és milyen veszélyes, illetve nem veszélyes hulladékot adott le, vallott be.
http://web.okir.hu/sse/?group=EHIR
Megnéztem pár ismerős céget és nagyon ledöbbentem! Sokkal több a valós hulladék, mint amennyi a bevallásban szerepel. Tudom költséges a megsemmisítés, de hova is tűnt el akkor a be nem vallott hulladék? Lement a csatornán? Elégett a kert végében?
Emberek! Ébresztő! Felelősség!
A kezdet
A CSR, mint mozgalom elindítójának Kenneth Goodpastert, aki üzleti etikával foglalkozott, valamint a vállalatirányítást oktató John B. Matthewst tartjuk, akik 1982-ben megjelentették saját gondolataikat, saját válaszaikat a „Lehet egy cégnek lelkiismerete?” témával kapcsolatban. A válasz egyértelműen IGEN. Ma már a profitmotívum összeegyeztethető a környezeti és társadalmi értékekkel. Több cég a jobb időkben időt és pénzt költ a vállalati felelősségre, azonban rosszabb időkben, ahogyan azt tapasztalhattuk a nemrég véget ért világválságban egész egyszerűen luxusnak tartják, hogy olyan dolgokra pénzt áldozzanak, ami nincs közvetlen hatással a profitra.
Ennek a jelenségnek azért lehet érvényt adni, mert napjainkban jelen van a homo oeconomicus jellegű viselkedés, ami azt jelenti, hogy gazdálkodó ember. A gazdálkodó ember racionális, utilitarista és individualista, aki a legkisebb befektetés árán a legnagyobb nyereségre törekszik. A részvényesek viselkedését nem vizsgálják, hogy ők milyen felelősséget vállalnának a társadalom irányába, hogy csak a profit érdekli őket, vagy más környezetre, vagy társadalomra ható tényező is. Jelenleg a vállaltok felelőssége fel kell, hogy zárkózzon a profit fontossága mellé, különben nem lesz fenntartható a fejlődés. Ha elfogynak a környezetünkben található ásványi kincsek, és nem tudunk miből gyártani, hiába van a legmodernebb technológiánk a nincsből nem tudunk megmunkálni, termelni, ezért a környezetünk felé nagy felelősséggel tartozunk. Legalább akkorával, mint a profitorientáltság felé.
A változások
A változások viszik előre a világot, mégis attól félünk a legjobban. Amint egy változat divat lesz, akkor viszont mi is követjük. 100 felbukkanó ötletből azonban csak 3 ötlet lesz hosszútávon fenntartható. Érdekes megvizsgálnunk a beépülési reakciók öt fázisát:
| ELTELT IDŐ | TIPIKUS REAKCIÓ | KI FOGLALKOZIK VELE? |
| ELŐSZÖR | „Hagyjanak békén, minket ez nem érint.” | Senki. |
| 5 ÉV UTÁN | „Jó, jó, igazuk van, de mi mindent megteszünk.” | Valamelyik vezető,
de nagyon ritkán. |
| 10 ÉV UTÁN | „Igen, ez a mai vállalatok legfontosabb kötelessége. Mi konkrétan ezt és ezt tesszük.” | Szakemberek,
új szakterületi vezető. |
| 15 ÉV UTÁN | „Igen. Mi élenjárunk ebben.” | Felsővezető és szakemberek együtt. |
| 20 ÉV UTÁN | „Persze, de hát miért kell ezt mondani. Nem természetes?” | Külön talán senki vagy bárki, de mindenkinek a „vérében van”. |
Vállalati reakciók tartós külső hatásokra. Forrás: Tóth Gergely: A Valóban Felelős Vállalat
Ha külső hatás folyamatos és egyenletes ingereket képez egy cégvezetőben, akkor 5 év múlva elkezd foglalkozni a témával mélyebben. A változás 10 év után intézményesül, ami azt jelenti, hogy már szakemberek dolgoznak vele. Érdekesség, amit a saját tapasztalatommal is alá tudok támasztani, hogy a környezetvédelem manapság a 3. szinten jár. A korábbi munkahelyeimen mind szelektíven gyűjtöttük a hulladékokat, és minden helyen tanúsított környezetirányítási rendszert hoztunk létre. Érdekesség továbbá, hogy a könyvelés is az első pontból indult, manapság pedig a négyesben van. Az ötös pontig a profit és a versenyképesség jutott el. Minden dolgozóban tudatosult, hogy a munkája során profitot kell termelnie, ez egy manapság jól működő vállalat alaptulajdonsága. Több szakember, több véleménnyel rendelkezik, hogy hova fog jutni a vállalati felelősség tudatosulása. Tóth Gergely véleménye, hogy az 5. szintig fog eljutni, mert a természetet és társadalmat mozgató törvényszerűségek alapján a jelenlegi helyzet nem tartható fenn hosszútávon. Ezek a törvényszerűségek megtalálhatóak a fizikában is, mégpedig, hogy minden egyensúlyra törekszik. Egy fizikai törvényt nem lehet befolyásolni. Ahhoz, hogy egy repülő repüljön, be kell tartani az aerodinamikai törvényeket. Ha ezeket nem tartjuk be az építésénél a repülő le fog zuhanni, vagy nem fog tudni felszállni (Daniel Quinn – 1992).
A kérdés az, hogy van-e elég jel, ami arra mutat, hogy baj van. Az entrópia, vagyis a világvége egyszer be fog következni a termodinamika törvényei alapján. Feladatunk, hogy ez az „egyszer” minél később legyen, és a „Gazdaság” motorral rendelkező repülőnk minél tovább repülhessen. Manapság a vállalati szféra egyre erősebb, ezrét a vállalatoknak kell ezt a motort karbantartania, fejlesztenie.
Folytatása következik!