A felületkezelésre két fő tényező miatt vált szükség. Az első és legfontosabb, ha gyártottunk valamit, akkor azt az „idő vas foga” ne tüntesse el.  A természetben, amihez szervezetünk is megtanult alkalmazkodni, létezik egy anyag, ami szükséges az életben maradásunkhoz, de a legreagálóbb anyagok egyike. Ez pedig nem más, mint az oxigén, és különböző vegyületei. Ezért hívunk minden anyagra jellemző (ebben a tekintetben) károsodási folyamatot, oxidációnak. Az oxigén reakcióba lép a fémekkel, és egyszer csak rozsda lép fel. A rozsda minden fémen megtalálható, amiket felületkezelni szükséges, de bizonyos fémeken, nem a megszokott barna színű képződmény (alumíniumon pl. fehér színű).

A második tényező pedig az esztétika. Különböző felületkezelési eljárásokkal, különböző felületek érhetők el.  Sima felület, struktúrált felület, narancsbőr típusú felület, „jégvirág” felület stb.

Napjainkban több, és több jó minőségű termékeket gyártanak, amiket valamilyen bevonattal el kell látni. Ha kap egy bevonatot, akkor annak esztétikusnak és tartósnak kell lennie. Ezt a folyamatot nevezzük felületkezelésnek. Lapunkon elsősorban a fémek kezelésével foglalkozunk, azon belül is a porfestéssel.  A mai porfestés kb. 30 év alatt alakult ki jelenlegi formájában. Elődje az úgynevezett rílzánozás. Ezt a technológiát napjainkig is alkalmazzák, mert magas rétegvastagsággal, tartós, rugalmas bevonat érhető el. Ez nem elektrosztatikus elven működik, hanem felmelegítik az adott tárgyat, és egy mártásos eljárással lebegtetett festékporba mártják bele. Alkalmazásuk pl. buszkapaszkodók, korlátok. Átlag rétegvastagsága 400-600 mikron, alapanyaga: polyamid.