Címke: Porfestés története

Előkezelés: mártásos vagy szórásos?

A két legelterjedtebb előkezelési forma a mártásos vegyi, vagy a szórásos vegyi előkezelés. Mindkettőnek előnye és hátránya is van, ezt vizsgáljuk most meg.

sesz_n01A szórásos előkezelés nagy előnye, hogy a kezelendő tárgyat mechanikai hatás is éri. Ez azt jelenti, hogy a tárgyon lévő szennyeződést nyomás hatására is eltávolodik. Gondoljunk csak bele, ha otthon mossuk a kocsit egy slaggal (a vége csupasz), akkor az autónkon lévő szennyeződést benedvesítjük. Ha befogjuk a slag végét, úgy, hogy az ujjunk mellet jöjjön a víz, megnő a nyomás, és ezáltal a szennyeződések nagy részét le tudjuk veretni az autónkról. Itt is ugyanez a helyzet áll fent. Általában automatizált vonszoló pálya és szórókoszorúk segítségével automatizálható. Hátránya, hogy, amikor az előkezelő alagútban van a nagyon alakos munkadarab, akkor nem mindenhol éri megfelelően a vegyszer, illetve a víz. Ahol sík lemezek előkezelése, vagy ahhoz hasonló munkadarabok előkezelése folyik gazdaságosabb, mint a mártásos eljárás. Általában a azonos pályán van, mint a festékszóró kabin.

IMG_2006A mártásos eljárás, amikor kádakba egy daru segítségével bele mártjuk a munkadarabot. Itt nem éri mechanikai hatás, viszont biztosan bejut mindenhova a vegyszer, vagy a víz. Ez nagyon nagy előny egy alakos munkadarabnál. Hátránya, hogy a vegyszereket jóval erősebbre kell beállítani. A legtöbb esetben nincsen egy pályán a festőkabinnal, tehát előkezelés után a darabokat át kell akasztani. Ez a hatékonyság romlását eredményezheti, és sokkal komolyabb logisztikai kihívás.    

A porfestés története

A történet egészen az 1940-es évekig nyúlik vissza. Ebben az időszakban még jellemzően szórták a szerves polimereket, mígnem Dr. Erwin Gemmer egy német tudós kifejlesztette a fluidágyas szórás folyamatát, amit szabadalommal védett le 1953 májusában. Ezek a bevonatok jellemzően még nem elektrosztatikával festett bevonatok, hanem a munkadarabot hevítették fel, ezért tapadt rá a lebegtetett festék. Ezen technológiának az átlagos rétegvastagsága 150-500 μm, a funkcionális alkalmazás volt a legfontosabb, mint az elektromos szigetelés, vagy a korrózió, és kopásállóság. Általában a bevonatok alapanyagai a Neylon (csónak tartozékok), Polietilén, PVC (mosogatógép kosár), Poliester, valamint a hőre keményedő epoxik. Érdekesség még, hogy az epoxi bevonatot eredetileg a Bosch cég fejlesztette ki a megfelelő elektromos szigetelőanyagot keresve.

A magas rétegvastagság, és a nem túl nagy igények miatt lassan terjedt a bevonat az 1960-as években mind Európában, mind az USA-ban. Az elektrosztatikus szórást is ebben az időben találta ki a Sames nevű cég, ezzel is fejlesztve, könnyítve a már meglévő technológiát. Abban az időben ezt a bevonat technológiát pont ezért hívták Samesizing-nek..

Az 1966-73-as évek között fejlesztették ki a négy alapgyantát, ami ma is a meghatározó a porfestékek között. Epoxi, epoxi-poliester, poliester, poliuretan. A bevonat rendszer számára az igazi áttörést az 1970-es évek jelentették, igazából ekkor terjedt el, majd az 1980-as években a nagy ingatlan építési trend húzta fel magával. Ennek hatása ma is érezhető, ugyanis azóta a bevonat rendszereket folyamatosan fejlesztik. Ma már ipari hulladéknak számítanak a fel nem tapadt festékek. Kivonták belőlük a nehézfémeket, és már antibakteriális bevonatrendszert is lehet vásárolni a piacon. A lehetőségek a felületek és színek világába szinte végtelenek.

A porfestés történelme összefoglalva:

1940-es évek- itt már festettek hőre lágyuló festékekkel 1953-Dr. Erwin Gemmer feltalálja a fluidágyas alkalmazást és szabadalmaztatja. 1955- Kiadják a szabadalmat, és az eljárást az USA-ban is bevezetik.

1962-1964 – elektrosztatikus szórási folyamatot kifejleszti a Sames Pieter de Lange. 1950-1970- megszületik az extrudálás, mint festékpor gyártási technológia

1966-1970-Európa a dekoratív bevonatkora koncentrál, míg Amerika a magas   rétegképződést tartja előnyben. 1966-1973- Bevezetik a négy alapanyag gyantát. Érdekes, hogy az akril alapanyaggal már ebben az időben kísérleteztek, de csak napjainkban kezd elterjedni.

1970-es évek-a festékpor gyártása és használata elterjedt az egész világon. 1970- A gyors növekedési fázisban a por előállítása és felhasználása elkezdődik Európában. 1980-A gyors növekedési fázisban a por előállítása és felhasználása elkezdődik Észak-Amerikában és Japánban. 1985- től: majdnem minden évben új bevonat rendszerek kerülnek bemutatásra. A mai főbb szempontok a minőség növekedése a minél alacsonyabb rezsikötségek, a minél kevesebb hulladékok.