A történet egészen az 1940-es évekig nyúlik vissza. Ebben az időszakban még jellemzően szórták a szerves polimereket, mígnem Dr. Erwin Gemmer egy német tudós kifejlesztette a fluidágyas szórás folyamatát, amit szabadalommal védett le 1953 májusában. Ezek a bevonatok jellemzően még nem elektrosztatikával festett bevonatok, hanem a munkadarabot hevítették fel, ezért tapadt rá a lebegtetett festék. Ezen technológiának az átlagos rétegvastagsága 150-500 μm, a funkcionális alkalmazás volt a legfontosabb, mint az elektromos szigetelés, vagy a korrózió, és kopásállóság. Általában a bevonatok alapanyagai a Neylon (csónak tartozékok), Polietilén, PVC (mosogatógép kosár), Poliester, valamint a hőre keményedő epoxik. Érdekesség még, hogy az epoxi bevonatot eredetileg a Bosch cég fejlesztette ki a megfelelő elektromos szigetelőanyagot keresve.
A magas rétegvastagság, és a nem túl nagy igények miatt lassan terjedt a bevonat az 1960-as években mind Európában, mind az USA-ban. Az elektrosztatikus szórást is ebben az időben találta ki a Sames nevű cég, ezzel is fejlesztve, könnyítve a már meglévő technológiát. Abban az időben ezt a bevonat technológiát pont ezért hívták Samesizing-nek..
Az 1966-73-as évek között fejlesztették ki a négy alapgyantát, ami ma is a meghatározó a porfestékek között. Epoxi, epoxi-poliester, poliester, poliuretan. A bevonat rendszer számára az igazi áttörést az 1970-es évek jelentették, igazából ekkor terjedt el, majd az 1980-as években a nagy ingatlan építési trend húzta fel magával. Ennek hatása ma is érezhető, ugyanis azóta a bevonat rendszereket folyamatosan fejlesztik. Ma már ipari hulladéknak számítanak a fel nem tapadt festékek. Kivonták belőlük a nehézfémeket, és már antibakteriális bevonatrendszert is lehet vásárolni a piacon. A lehetőségek a felületek és színek világába szinte végtelenek.
A porfestés történelme összefoglalva:
1940-es évek- itt már festettek hőre lágyuló festékekkel 1953-Dr. Erwin Gemmer feltalálja a fluidágyas alkalmazást és szabadalmaztatja. 1955- Kiadják a szabadalmat, és az eljárást az USA-ban is bevezetik.
1962-1964 – elektrosztatikus szórási folyamatot kifejleszti a Sames Pieter de Lange. 1950-1970- megszületik az extrudálás, mint festékpor gyártási technológia
1966-1970-Európa a dekoratív bevonatkora koncentrál, míg Amerika a magas rétegképződést tartja előnyben. 1966-1973- Bevezetik a négy alapanyag gyantát. Érdekes, hogy az akril alapanyaggal már ebben az időben kísérleteztek, de csak napjainkban kezd elterjedni.
1970-es évek-a festékpor gyártása és használata elterjedt az egész világon. 1970- A gyors növekedési fázisban a por előállítása és felhasználása elkezdődik Európában. 1980-A gyors növekedési fázisban a por előállítása és felhasználása elkezdődik Észak-Amerikában és Japánban. 1985- től: majdnem minden évben új bevonat rendszerek kerülnek bemutatásra. A mai főbb szempontok a minőség növekedése a minél alacsonyabb rezsikötségek, a minél kevesebb hulladékok.
A porfestés hivatalos megnevezése elektrosztatikus porszórás. Az egész folyamat, hogy hogyan is marad meg a festék a munkadarabon az elektrosztatikai törvényeken alapul. Minden fizikai sztatikai törvény igaz. Az elv nagyon egyszerű: a műanyag alapú festéket feltöltjük sztatikusan egy kaszkád segítségével, amely a festőpisztolyban található. A pálya le van testelve. Plusz, mínusz vonzzák egymást, gyakorlatilag a por réteg rajta marad a darabon. Ezért nagyon lényeges dolog, hogy arra törekedjük, hogy mindenhol meglegyen az elektromos kontaktus, különben nem lesz esztétikus, egyenletes a felületünk.
A felületkezelés napjainkban nagyon fontos szerepet tölt be. Nap, mint nap találkozunk festett, felületkezelt termékekkel. Magyarországon elsőként, és egyedüliként azt a küldetést tűztük ki magunk elé, hogy egy szakmailag alátámasztott, könnyen hozzáférhető valós adatokat tartalmazzon az oldal, mind tervezőknek, mind felhasználóknak. Az adatok tapasztalati adatok, amik megkönnyítik, mind a tervezők, mind a festők, felületkezelők munkáját. Azt az űrt szeretnénk áthidalni, ami a tervezők, kivitelezők, festők, festékgyártók között van. Nagyon lényeges szempont a festés, mivel általában a termék végárának 15 %-ba kerül, és ez adja a termék esztétikáját, ami ha nem tetszik a vevőnek az egész termék árát nem fizeti ki.